Hírek / News

Fordítóverseny-hebraisztika szak, 2017: pályaművek, eredmények, értékelések (2017. 08. 15. 10:07)

Fordítóverseny 2017: pályaművek, eredmények, értékelések 

Hebraisztika szakon az idei évben három kategóriában hirdettük meg a hagyományos fordítóversenyünket. A bibliai héber prózai szövegrész-kategóriát 1, a bibliai héber poétikus szövegrészt 3, míg a bibliai arámi (prózai és poétikus) szövegrész-kategóriát 5 pályamű képviselte a versenyen, tehát összesen 9 műfordítás érkezett a felhívásra. Helyezést nem minden alkotás ért el, de valamennyi versenyzőnek értékeljük az igyekezetét, és kitartásra, további fordítói tevékenységre buzdítjuk, a díjazottaknak pedig gratulálunk a színvonalas munkáikhoz! 

Bibliai héber - prózai szövegrész: 2Sámuel 13,1-22.

2. díj: Nyitrai Orsolya

A jól megértett szöveg klasszikus bibliafordítói hagyományokat követő, precíz átültetéséért.

Bibliai héber - poétikus szövegrész: Ékha / Siralmak / Jeremiás siralmai 5.

1. díj: Montskó Benjámin

Az eredeti héber költemény műfordítói igénnyel készült, magas színvonalú közvetítéséért. A fordítás eredményeként létrejött (ám fordítás-jelleget nem mutató) siratóének külön érdeme a dinamizmusa, amely a héber poézis legjellemzőbb eszközének, a gondolatritmusnak a tökéletes visszaadásán alapul. A költeményt a verstani jellemzőkön túl jól megválasztott biblikus szófordulatok, érzelmileg telített kifejezések kapcsolják a Héber Biblia költői hagyományanyagához.


1. Emlékezz, Ó Uram, mi történt velünk, vedd tekintetbe és lásd gyalázatunkat!

2. Örökrészünk idegenek kezére jutott, házaink pedig ismeretlenek birtokába.

3. Apátlan árvákká lettünk, anyáink pedig olyanokká váltak, mint az özvegyek.

4. Vizünket pénzért cserébe isszuk, fáinkhoz pedig az ár kifizetésével jutunk hozzá.

5. A nyakunkon lihegve üldöznek minket, hiába tengődünk, nincsen nyugalmunk.

6. Egyiptom felé tártuk ki kezünket, majd Assur felé, hogy élelemmel lakhassunk jól.

7. Atyáink vétkeztek, de már nincsenek köztünk, mi pedig bűneinket hordozzuk.

8. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kezükből kiszabadítana.

9. A pusztában leselkedő kard miatt csak életünk árán jutunk hozzá kenyerünkhöz.

10. Bőrünk úgy izzik, akár a kemence az éhínség lángoló heve miatt.

11. Az asszonyokat Sionon szégyenítették meg, a szüzeket pedig Júda városaiban.

12. A vezetőket kezüknél fogva lógatták fel, az öregeket pedig még csak nem is méltatták.

13. Az ifjak malomkövet cipelnek, a gyermekek a fa terhe alatt botlanak el.

14. A vének eltűntek a kapukból, az ifjak pedig hangszereik mellől.

15. Szívünk öröme eltávozott, táncunk gyászba fordult.

16. Fejünk ékessége lehullott, jaj nekünk, hisz vétkeztünk!

17. Evégett betegedett meg szívünk, s ezek miatt lepte el homály szemünk.

18. Sionon pedig, amely rommá lett, rókák osonnak fel s alá.

19. Te, Uram, viszont örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre fennáll.

20. Miért felejtenél el minket mindörökre? Miért hagynál el napok végtelenjére?

21. Téríts vissza minket magadhoz, Uram, s mi vissza is térünk, újítsd meg napjainkat, amint hajdanán.

22. Hacsak végleg el nem vetettél minket s nem lettél ily mértékig haragos ránk!

2. díj: Montskó Georgina 

A tartalmi, műfaji, verstani elemek magas színvonalú, költői megjelenítéséért. A fordítás külön érdeme a rövid, tömör verssorok, gondolategységek túlsúlya. Ezek egyfelől ütemesen lüktető ritmust teremtenek, másfelől valamiféle befejezetlenséget, hiátust keltenek az olvasóban, felerősítvén a siralomban megénekelt fájó hiány-érzetet.

 
1 Emlékezz Uram, mi történt velünk! Nézd és lásd szégyenünket!

2 Örökségünk idegenekre szállt, házunk idegeneké lett.

3 Apa nélküli árvák lettünk, anyáink özvegyek.

4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat fizetségért kapjuk.

5 Üldözőnk a nyakunkon, fáradozunk, nincs nyugtunk.

6 Egyiptomnak és Asszíriának kezet adtunk, hogy legyen elég kenyerünk.

7 Atyáink vétkeztek, de ők már nincsenek, bűneiket mi cipeljük.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs aki megmentsen kezükből.

9 Életünkkel szerezzük meg kenyerünket a puszta kardja miatt.

10 Bőrünk olyan forró, mint a kemence az éhség égető forrósága miatt.

11 Meggyalázták az asszonyokat Sionon, a szüzeket Júda városaiban.

12 A vezetőket saját kezükkel akasztották fel, a véneket nem tisztelik.

13 A fiatalemberek hordják a malomkövet, s az ifjak elbotlanak a fában.

14 A vének nem ülnek a kapuban, az ifjak nem énekelnek.

15 Szívünk öröme megszűnt, gyászba fordult táncunk.

16 Fejünk koronája leesett, jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17 Emiatt lett gyenge a szívünk, ezek miatt homályosult el a szemünk.

18 Mert Sion hegye puszta lett, rókák kódorognak rajta.

19 De te Uram, örökké a trónodon fogsz ülni, nemzedékről nemzedékre.

20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket ilyen hosszú időre?

21 Téríts vissza minket, Urunk, magadhoz, s mi megtérünk, tedd napjainkat ismét olyanná, mint régen voltak.

22 Vagy talán teljesen elvetettél minket, olyannyira megharagudtál ránk?

3. díj: Nyitrai Orsolya 

A költemény tartalmának és költői kifejezőeszközeinek érzékletes visszaadására törekvő, szép közvetítéséért.

Bibliai arámi - poétikus és prózai szövegrész: Dániel 7,1-18.

megosztott 1. díj: Keserű Péter 

A szöveg szépirodalmi szintű közvetítéséért. A kiváló írói vénával rendelkező műfordító egyaránt törekszik az eredeti jelentés és mondanivaló hű tolmácsolására, valamint a műfajra jellemző arámi szavak, kifejezések, technikai formulák változatos és kreatív megfeleltetésére. A stíluskohézió megteremtését szolgálja a költői betét narratívumba ágyazása is, amelynek nominális mondatai expresszív erővel ruházzák fel az alkotást. A fordítói tevékenység eredményeként létrejött magyar nyelvű szöveg mint önálló novella kel életre, fordítás-jelleget egyáltalán nem tükröz, jóllehet szigorú pontossággal követi az eredeti forrást.


Bélsaccar, babiloni király uralkodásának első esztendejében Dániel álomra hajtotta fejét, és jelenése támadt. A látomást később lejegyezte.

   Itt kezdődik Dániel írása:

   Álmomban jelenésem támadt az éjjel. Hirtelen a négy égtáj szele örvényt vájt a nagy tengerbe, és négy hatalmas vadállat emelkedett ki belőle, egymástól különbözőek. Az első oroszlánszerű, keselyűszárnyakkal. Őt figyeltem, mikor kitépték a szárnyait, felemelték a földről és két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet kapott. Ekkor az oldalára fordították a második lényt, ami medvére hasonlított. Három borda volt a fogai közt, mikor így parancsoltak rá: „Egyél sok húst!” Ezután megnéztem a következő állatot. Leopárdra emlékeztetett, azonban négy szárnnyal a hátán, és négy feje volt. Majd éjjeli látomásomban szemügyre vettem a negyedik szörnyet. Rémesen ijesztő és iszonyúan erős. Óriás fogai vasból. Evett és tört-zúzott, a maradékot pedig széttaposta a lábával. Az összes többi vadállattól különbözött, mivel tíz szarva volt. A szarvakat szemléltem, mikor hirtelen egy új, kisebb szarv nőtt ki a többi közt. Erre három régi szarv gyökerestül kifordult előtte. Ezen a szarvon pedig emberi szemek és egy nagyokat mondó száj helyezkedett el.

   Azt is láttam, hogy trónok dőlnek le, és egy élemedett korú embert ülni. Ruhája, mint a fehér hó, haja, mint a tiszta gyapjú. Trónja lángoló tűz, annak kerekei égő parázs. Tűzár csap ki előtte. Ezerszer ezren szolgálnak neki, tízezerszer tízezren állnak előtte. Ő pedig törvényt ült, könyvek lettek kinyitva.

 Miután végignéztem, ahogy a nagyokat mondó szarv beszél, erre lettem figyelmes: megölték a szörnyet, összetörték a csontjait, és forró tűzbe vetették. A többi vadállat visszakapta hatalmát, és nyugalomban éltek néhány időszakot.

  Majd ezt láttam éjjel az álmomban: egy emberi lény közeledett az égen felhőkön. Odaért az élemedett korú emberhez, azt pedig elé vezették. Hatalmat kapott, dicsőséget és királyságot. Valamennyi nép, nemzet és nyelv neki szolgált, uralma örökké tartott, királysága nem pusztult el.

  Torkomban dobogott a szívem, nekem, Dánielnek, látomásaim megrémítettek. Odaléptem az egyik ott állóhoz, és megkérdeztem tőle: „Mit jelentenek ezek?”

Ő pedig elmondta nekem a jelek magyarázatát:

  „A négy vadállat négy király, akik majd támadnak a földön. De a királyi hatalmat végül a Legfelsőbb szentjei fogják megkapni, és uralkodnak majd mindörökkön-örökké.”

megosztott 1. díj: Kiss András

A bibliai szöveg alkotói újraértelmezéséért. A kiválói képzelőerővel rendelkező műfordító az eredeti arámi látomásos elbeszélés finom formai és tartalmi felülvizsgálatára vállalkozik. Az elbeszélés felszínén epizódszereppel bíró, ám az események menete (és a későbbi zsidó hagyományban betöltött szerepe) szempontjából kulcsfontosságú személyt kiemeli a pozíciójából, és őt teszi meg az elbeszélés E/1. sz. narrátorává. Az elbeszélői nézőpontváltás egyéb fordítói eljárásokat is maga után von: számos értelmező betoldást, a formai eszközök átalakítását. A fordítás eredményeként létrejött mű nemcsak önmagában tekinthető koherens egésznek, hanem műfajiság és látásmód tekintetében szervesen illeszkedik a Dániel korában kibontakozó zsidó apokaliptika alkotásainak sorába is.


A földi világ ideje szerint Bél-sarra-uszur, az Újbabiloni Birodalom társrégensének első évében én, Metatron, a téren és időn kívül létező mennyei udvartartás írnoka lehetővé teszem, hogy Dániel álmában meglássa a földi jövő eseményeit olyan szimbólumokban, amiket felébredve leírhat és továbbadhat az embereknek. Azt álmodtatom Dániellel, hogy a föld négy égtája felől szélvihar kavar fel egy nagy tengert, és négy hatalmas állat emelkedik ki a vízből, mindegyik más, mint a többi. Az első olyan, mint egy sasszárnyú oroszlán, ennek Dániel szeme láttára kitépem a szárnyát, felemelem a földről, két lábra állítom, mint egy embert, és halandó szívet adok belé. A második állat, amely megjelenik, olyan, mint egy medve, és három bordacsontot tart a fogai között. Az egyik oldalára emelem, és ezt mondom neki: „kelj fel és egyél sok húst!” Dániel még nézi, amikor felbukkan egy másik állat is, amely olyan, mint egy négyfejű párduc, és négy madárszárnya van a hátán, én pedig hatalmat adok neki. Az álomban egy negyedik állat is megjelenik, amelynek hatalmas ereje és rengeteg vasfoga van. Dániel megijed tőle, mert mindent megeszik és összezúz, a maradékot pedig a lábával összetapossa, és abban is más, mint az előző három, hogy tíz szarva van. Miközben Dániel a szarvait figyeli, egy másik kis szarv nő az eredeti szarvak közé, amelyek közül három kitörik előle, de ennek az új szarvnak emberi szeme és nagyzoló szája van. Amíg Dániel mindezt nézi, trónokat helyezek el, és az Örökkévaló, akinek hófehér ruhája és olyan ősz haja van, mint a tiszta gyapjú, leül az égő kerekű, lángoló Merkavára. Tűzfolyó ered ki tőle, sokmillióan szolgálnak neki, és sokmilliárdan állnak előtte. A trónokon összeül egy bíróság, és könyveket nyitnak ki. Ekkor a beszélő szarv nagyzolása miatt Dániel szeme láttára megölöm a negyedik állatot, a testét pedig elpusztítom és elégetem. A többi állattól is elveszem a hatalmát, de egy ideig még meghosszabbítom az életüket. Dániel, aki szintén a tömegben van, azt is látja még, hogy az ég felhőivel eljön egy emberi alak. Az Örökkévaló elé kísérem őt, aki hatalmat, dicsőséget és királyságot ad neki, hogy minden nép, nemzet és nyelv őt szolgálja, a hatalma örökkévaló és múlhatatlan, a királysága pedig elpusztíthatatlan legyen. Dániel azonban nyugtalan, mert a látomások megrémítik, ezért odaállok a közelébe, hogy megkérdezhesse tőlem, mi ez az egész. Meg is teszi, én pedig megmondom neki a látomás magyarázatát: a négy hatalmas vadállat négy birodalom, amelyek egymás után jelennek meg a Földön, de végül a Legfelségesebb szentjei kapják meg a királyságot, és mindörökre birtokba veszik azt.

2. díj: Agócs Ádám

A Héber Biblia sajátos, látomásos műfajú, költői betétet is tartalmazó narratívájának - tartalmilag és a stílusjegyek tekintetében - pontos, szép átültetéséért. 


1: Belsáccár, Babilónia királya első évében Dániel álmot látott és fejének volt látomása fekhelyén. Az álmot leírta és így kezdődött: 2: és mondta Dániel: láttam látomást az éjszaka, és íme, az egek négy szele felkorbácsolta a nagy tengert, 3: és négy hatalmas vadállat jött fel a tengerből. Mind különbözött a másiktól. 4: Az első olyan volt, mint egy oroszlán és keselyű szárnyai voltak. Láttam, amint leszakadtak a szárnyai és elemelkedett a földtől és akár egy ember, lábakra volt állítva (állva), és emberi szív volt adva neki. 5: És íme, a második vadállat, medvéhez hasonlít, egy oldalra volt állítva (az oldalán fekszik), és három borda volt szájában fogai között. Így beszéltek hozzá: kellj fel, egyél rengeteg húst! 6: Ekkor láttam, íme, egy másik, leopárdhoz hasonló, és hátán négy madár szárny és négy feje volt a vadállatnak, és hatalom adatott neki. 7: Ekkor láttam az éjszaka látomásában a negyedik vadat, félelmetes, borzalmas és kiemelkedően hatalmas és óriási vas fogai voltak, és evett és pusztított, a maradékot pedig lábai taposták el. Ő különbözött az összes vadállattól, amelyik előtte volt, és tíz szarva volt. 8: Figyeltem a szarvakat, és íme, egy másik kicsi szarv jött fel közöttük, és hármat az előző szarvak közül kilökött maga előtt. Íme, emberi szemek voltak ezen a szarvon, és gőgösen beszélő száj.

9: Láttam, amint trónok lettek felállítva, és egy idős ember foglalt helyet.
Öltözéke fehér volt, akár a hó, és haja, akár tiszta gyapjú,
Trónja a tűz lángjai, és kerekei égő tűz.
10: Tűzfolyam ömlik és előle indul ki,
Ezerszer ezren szolgálták őt, és tízezerszer tízezren álltak előtte.
A bíróság összeült, és könyvek nyíltak.
11: Láttam, amint a gőgős szavak miatt, amelyeket a szarv beszélt, megöletett a vad, és teste elpusztult, és az égő tűznek adatott.
12: A többi vadállattól elvették a hatalmukat, és életben lettek hagyva még egy ideig.
13: Láttam az éjszaka látomásában, íme, az ég felhőin jött valaki, aki emberre hasonlított.
Az idősember felé tartott és elé vezették őt.
14: Neki adatott uralom, tisztesség és királyság,
és az összes nép nemzet és nyelv hozzá fohászkodott.
Az ő uralma örök uralom, amely nem lesz elvéve,
és királysága nem lesz elpusztítva.

15: Nekem, Dánielnek a lelkem elkeseredett, és fejem látomása megrémített. 16: Odaléptem egyhez az ott állók közül, és felvilágosítást kértem minderről, és megmagyarázta nekem a szavakat és tudatta velem: 17: ez a négy hatalmas vad, négy király, akik felemelkednek a földről, 18: de a királyságot a Legmagasabb Isten szentjei kapják majd meg és birtokolni fogjál örökké, és mindörökkön-örökké.